Nem ölték meg Tutanhamont
A korábbi gyilkossági szándékot feltételező elképzelésekkel szemben a 2005-ben megkezdett CT-vizsgálatok mára újabb, ezúttal véglegesnek mondott hipotézist állítottak fel Tutanhamon fáraó halálának okáról.
Mióta Howard Carter 1922-ben az egyiptomi Királyok-völgyében felnyitotta Tutanhamon világszenzációvá kikiáltott sírját, a kutatók azt találgatják, hogyan lelte halálát Egyiptom legendás uralkodója. Az 1968-as röntgenfelvételek a múmia koponyáján egy dudort fedeztek fel, amely az ifjú egy erős, fejre irányuló ütés általi halálát sejttette.
A modern számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálat azonban nemrég felfedte, hogy Tutanhamon halála előtt, közvetlenül a térde fölött súlyos lábtörést szenvedett, mely sérülés egyes elképzelések szerint halálos kimenetelű vérmérgezést idézett elő. A király egy szekérrel utazott, melynek sebessége elérhette akár a tekintélyes 40 km/h-t is, s ilyen gyorsaság mellett az eszköz könnyedén felborulhatott.
A Kairói Múzeum munkatársa, Nadia Lokma elmondása szerint a fáraók sírhelyein található szekér-maradványokból kiderül, azokat nem csupán szertartásos felvonulásokon, hanem egyéb tevékenységek, mint például vadászat során is használták. A Tutanhamon sírhelyén talált, később a Kairói Múzeumban őrzött ruhamaradványok arra engednek következtetni, hogy a szekér irányításához sajátos öltözék is járult: a felszerelés tartalmazott egy olyan fűzőt is, amely megvédte viselőjének hasi szerveit az erős ütődések okozta sérülésektől.
A fáraó végső nyughelye a botanikusok számára is tartogatott érdekességeket. A múmia nyaka köré virágfüzért helyeztek el, a dekorációhoz búzavirágot és nehézszagú pipitért használtak. Nigel Hepper, a Királyi Kertészeti Társaságtól elmondta, az említett virágok csakis március közepétől április végéig gyűjthetők, és mivel a teljes mumifikálási folyamat 70 napot vett igénybe, Tutanhamon valószínűleg decemberben vagy januárban halt meg.